Az én első születésnapomon amikor elváltak a szüleim, volt egy utolsó húzása az apámnak. Az volt az egyik olyan tette, ami megpecsételte a kettőnk kapcsolatát, a jövőre nézve…
Éppen a 14. születésnapomat ünnepeltük és apukám reggel felhívott, hogy délben érkezik és felköszönt. (akkor már a szüleim nem éltek együtt és a nagymamámnál ünnepeltük a születésnapomat) Minden rendben volt, a nagyszüleim és az anyukám nagyon szép születésnapot csináltak nekem: A kert csodaszépen fel volt díszítve és a hangulat is nagyon jó volt.
Egyszer csak elérkezett a 12:00-óra és még nem volt sehol az apukám, de gondoltam mivel megígérte biztosan ott lesz. Arra gondoltam, hogy „Biztosan csak elhúzódott a munkaideje” De aztán már elérkezett a 13:00, 14:00 óra és csak úgy szaladt az idő. Én csak vártam. Kicsit kezdtem megijedni, hogy „Vajon mi lehet vele… miért nem jön, hiszen megígérte nekem, hogy itt lesz..”
Vártam… Az egész délutánom azzal telt, hogy csak vártam és vártam… Aztán egyszer csak este lett és már úgy voltam vele, nem fog eljönni…
Összepakoltuk a cuccokat, és elmentem lezuhanyozni majd lefeküdni (aznap a nagyszüleimnél aludtam) Majd amikor már éppen készültem aludni, jött az anyukám és a nagymamám, hogy apa megérkezett és hogy menjek ki.
Az apám nem volt hajlandó a kapun belülre bejönni, és csak átnyújtott, egy nálam kétszer nagyobb csomagot, barna karton dobozban… Ezek után adott egy puszit, és beleült a kocsijába…majd elhajtott. (Se a mamámhoz, se a papámhoz, se az anyukámhoz nem szólt hozzá.)
Az ajándékom, egy hangfal készlet volt. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy akkor még szinte egyálltalán nem hallgattam zenét és soha nem is kértem ilyet…
Aznap este nem sokat aludtam és néha egy kicsit sírtam bár ezt sohasem mondtam senkinek.  Az elkövetkezendő szülinapokon már nem vártam el apukámtól semmit…
Már meg sem lepődtem azon, hogy a 18. születésnapomon, csak telefonhívásban intézte el a felköszöntésemet, és hogy el sem jött átölelni, vagy valami hasonló.  
Az anyukám részéről, mindig emlékezetes és szép születésnapokat tudhatok magam mögött, arról nem ő tehet, hogy apukám elrontotta a legtöbbet.
Szóval, nekem így telt az a bizonyos első születésnap az elvált szülőkkel. Nem tudom kinek van még esetleg ilyen, vagy hasonló története, de ha van kedvetek akkor szívesen elolvasom, ha leírjátok nekem, akár kommentbe akár privátban.

Sziasztok én az Őszinte Tini voltam! Hamarosan megint jelentkezem.