A legőszintébben, én most nagyon be vagyok parázva az emelt érettségik miatt…már most izgulok. Nagyon félek attól, hogy nem vagyok elég okos ahhoz, hogy teljesítsem a magamnak kitűzött céljaimat.
Ma találkoztam az új történelem tanárommal is, és őszintén, én még sohasem féltem ennyire egy tanártól sem… Ma is, amikor felszólított annyira leblokkoltam, hogy hirtelen a saját nevemet sem tudtam, pedig nálam ez nem olyan gyakori. (Mostanra már elég jól tudok beszélni, ha kell).
Még csak év eleje van és én már most azon rugózom, hogy „nem fog sikerülni az érettségi kitűnőre”; „biztos, hogy nem fognak felvenni az egyetemre”; „nem vagyok elég okos”; „nem vagyok én elég ehhez az egészhez” … és még sorolhatnám… Nyugtassatok meg, hogy nem csak én vagyok így ezzel, mert én lehet ebbe bele fogok bolondulni. Tudom, hogy túlreagálom…Tudom… De egyszerűen ez van, nem tudok mit csinálni, mondogatom magamnak, hogy „de sikerülni fog, csak megint túlaggódod az egészet…nyugi.” De semmi, még az edzés közben sem tudok megfeledkezni róla, és állandóan ezen jár az agyam. Futás közben is azon gondolkodtam, hogy miket kell még megtanulnom és hogy milyen sok mindent nem tudok még, vagy úgy érzem, hogy nem tudom.
Remélem nem csak én vagyok így ezzel… Ha valaki tud adni valami hasznos tanácsot akkor örömmel várom.
Sziasztok én az Őszinte Tini voltam, nem is olyan sokára megint jelenkezem.