Mindenki azt hinné, hogy mekkora ötlet lesz az, ha együtt nyaralunk a barátokkal. Akikkel amúgy nagyon jól kijövünk, a hétköznapokban, igaz?
Erre nekem az a válaszom, hogy attól függ… Ugyanis most megtapasztaltam két féle lehetőséget is egyszerre. Az egyik oldalt, amikor igenis, nagyon jól elvagytok, nagyjából ugyanazok a szokásaitok és a véleményetek is egyezik. De ott volt ugyanakkor a majdnem teljes ellentét: Amikor nem biztos, hogy ugyan az az elképzelésetek a „nyaralás” szó hallatán.
Amikor én meghallom ezt a szót, hogy „nyár” vagy „nyaralás”, ezek jutnak eszembe- Egy kis strandolás, Kirándulások, Futás, Késő esti beszélgetések/nevetések, Zenehallgatások, Olvasgatás, Napozás, Stb.…
A fele társaságnak szintén ezek ...

Nálam erre a válasz egyértelmű, adni. Nagyon nem szeretek ajándékot kapni, és sajnos nagyon rosszul is reagálok amikor kapok valamit. Viszont, ha adhatok valakinek, ajándékot nagyon boldoggá tud tenni.
Ahogyan, az előbb írtam, rosszul tudok arra reagálni, ha kapok valamit, vagy ha meglepnek valamivel, na igen…. képes vagyok arra, hogy számonkérem az illetőt és nem akarom elfogadni az ajándékot. (Tudom, hogy nagyon illetlen szokás, már dolgozom rajta, hogy ne legyek ilyen, csak nehéz megváltozni)
Példának okáért leírok nagy vonalakban egy megtörtént esetet: Volt barátom, születésnapom alkalmából meg szeretett volna lepni, (tudta, hogy nem szeretem a meglepetéseket és hogy ha már ajándékot kapok akkor inkább a kézzel készített dolgoknak ...

Biztos mindenkinek, ismerős az a mondat, hogy „*ebben* és *ebben* tiszta anyja”, vagy „*ebben* nagyon az apjára ütött”. Ami legalább egyszer biztos elhangzik minden családban.
Nálunk is így van ez, csak egy kis csavarral… az elvált szülők módra. Amikor, már szinte egy verseny lesz, hogy kire hasonlít igazán a gyermek. Ha engem kérdeztek, akkor azt mondom, amit anyukám is szokott mondani, hogy „A gyerek a leginkább magára hasonlít”.
Na de, nem tudom kinek ismerős még esetleg, hogy amikor jó vagy, és a jó tulajdonságaidról áradoznak, akkor például az apukám ismerősei, és családja részéről „ tisztára olyan vagyok”, mint apám , de ha valami nem tetszik nekik, vagy „nem fogadok szót” … na akkor hirtelen, tisztára olyan ...

Szerintem egyszer az életben mindenkinek van, volt, vagy lesz olyan barátja, vagy olyan baráti köre, ahol kihasználják, vagy csak érzi, hogy annyira nem fogadják be.
Nekem is sajnos voltak olyan barátaim, akikről azt hittem, hogy a barátaim, és nagyon szerettem volna, hogy a barátaim legyenek ezért könnyen ki tudtak használni. Ami ebben a legrosszabb, hogy akik nem használtak volna ki azokat ellöktem magamtól. Szerencsére mára már kiszórtam ezeket az álbarátokat az életemből…. Akikkel meg valóban jóban szeretnék lenni, és ők viszont, azokkal igyekszem sokat beszélni és találkozni.
Egy életre megtanultam, hogy az nem barátság amikor csak te „dolgozol” azért, hogy elfogadjanak.
Álltalában ezekben a barátságokban mindig azt éreztem, hogy ...

Nagyon nagy hatással lehet az ember életére az, hogy miként bántak vele az osztálytársai az általánosban… Én már elvégeztem az általános iskolát és most gimis vagyok, ezért is tudom megírni, hogyan is éltem meg az általános suli buktatóit.
Ebben az esetben is tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, akivel ilyenek, vagy hasonló, netalántán rosszabb esetek is megtörténtek. Azért is gondoltam, hogy leírom ezt most mert tudniuk kell a tiniknek, akiket bántottak / bántanak, hogy nincsenek egyedül!  
Viszont akik a másik oldalon vannak és bántanak másokat, azok is végig gondolhatnák, hogy milyen hatással lehet az annak a bizonyos embernek az egész életére. Én például sokkal nehezebben tudok megnyílni más emberek irányába, vagy egy ...

Mielött a cím miatt tévedésbe esne bárki is, leszögezném, hogy én nem menekülök a problémáim elől... Csak éppenséggel néha jó tud az is lenni, hogy egy hétre elutazol mondjuk nyaralni, olyanokkal akiket szeretsz, és akikkel jó a hangulat. Egy kicsit ki tudsz szakadni ,a mindennapi megszokott életből, ami tele van feszültségekkel. 
Szóval igen, várom, hogy ne kelljen állandóan valamilyen harcot megvívnom az apámmal vagy éppenséggel a kedves családjával. Van egy kis szusszanásnyi idő, amikor felhőtlenűl jól érezheted magad... bár nálam nem mindig van ez így, mert sokszor van így is problémám...( legtöbbször magammal, de ezt majd egy másik bejelentkezés alkalmával fejteném ki.)
Ti merre szerettek utazni? 
Sziasztok, én voltam az ...

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen akinek elváltak a szülei.... És nyilvá azzal sem vagyok egyedűl hogy valaki vagy az anyukájával, vagy az apukájával nem jön ki jól.
Nálam az apukámmal, és a családjával szoktak nézeteltéréseink lenni...
Na és akkor el is érkeztünk a furcsa családi összejövetelekhez...
Nem értem miért van ezekre egyébként szükség ha úgyis csak megjátszuk, hogy mindenki mennyire happy, és közben mennek a csöndes szurkálódások, ami azért is zavar mert egyszerűen nem tudom felfogni miért lesz ettől jobb a kapcsolatunk ( Mert "mindent a "szeretet" nevében teszünk.")
Csak azt nem tudom felfogni,hogy miért nem tudjuk megbeszélni a dolgokat? Szerintem ez a hozzáállás csak újjabb nézeteltéréseket szül. Miért kell ...

Sziasztok!

Most jelentkezem be elsőnek mint az "Őszinte Tini".
Igen, van véleményem a világról,és a körülöttem történő dolgokról, amiket mostantól meg fogok osztani másokkal is. Nyilván az én gondolataim és tapasztalataim sem hibátlanok, és abban is biztos vagyok,hogy nagyon sokszor nincsen igazam... De mint minden ember én is tévedhetek. Viszont az éppen aktuális gondolataimat és tapasztalataimat szívesen leírom, mert lehet valakinek esetleg segítségére leszek, valakinek meg szerzek egy jó napot, mert tud nevetni a "butaságaimon". 
Szóval ha valakit érdekelne esetleg az "Őszinte Tini" véleménye, az ne habozzon, kövessen be, mert leszenk itt bőven tartalmak.
Kicsit sajátos a gondolkozásmódom,de úgy vélem ezzel nem vagyok egyedűl a ...